„ Köszöntlek Testvér „

            Faragó András vagyok. 2001 nyarán ismerkedtem meg az „igazi” íjászat fogalmával,/ mert ugye az addig hajlított fából és „sárimadzagból” általam is készített valamit nem nevezhetem íjnak/ és ez a felismerés azóta is az agyamban keringő végtelen gondolatok útját határozzák meg.

Mára megérett bennem az elhatározás, hogy olyan boltot nyissak, ami a saját és egyben a barátaim érdeklődési körét, igényeit ki tudja elégíteni.

      Hagyományokat épp úgy őrző, mint a modern sportok felé hajló, olyan kis öblöt szeretnék teremteni, ahol ebben az elmagyartalanodó világban mi, hagyományőrzők, össze tudunk ülni, beszélgetni, elmélkedni, felidézni Őseink dicső tetteit és ahol talán egy kis gyógyírt találhatunk mindennapi sebeinkre. Szeretném, ha rohanó világunk kis nyugalomszigete lenne ez a hely. Ahol a vendég valamit átérez a múltból, ahol talán őseink szava áthatolva az autók motorhangján, a régmúlt illata átérzik a napjaink bűzén és feledteti ezt a kilátástalannak tűnő, jövőkép nélküli élet gyötrelmét.

Egy nép sem létezhet jövőkép nélkül, és nem lehet tartása a dicső múlt emléke nélkül. Nekünk VAN dicső múltunk, amit Árpád apánk teremtett és VAN jövőnk, amit nagyanyja, Emese álmodott meg.

Erre emlékeztetni jött létre ez a bolt.

Erre emlékeztetni fogott össze megannyi dalia.

Erre emlékeztetni vonulunk ki falunapokra, hagyományőrző rendezvényekre.

Erre emlékszünk, mikor MAGYAR-nak hívatjuk magunkat, MERT AZOK VAGYUNK!!!!

„ Ős Tengri Áldása Kísérje Utadat Testvér „